A vér...
                    

Reggel, fél ötkor megszólalt a csörgőóra, gyorsan lenyomtam a gombot, hogy a férjem ne ébredjen fel.
Neki közelebb van a munkahelye, ráér hét órakor kelni, a munkaideje nyolc órakor kezdődik, igaz soha nem lehetett tudni mikor ér haza, mivel nyomozó, a helyi Rendőrségnél.
Beállítottam az órát, csendben kimentem a szobából, megnéztem az emeleten a gyermekeimet, hogy minden rendben van-e? Ők még mélyen aludtak, a leány tizenöt éves gimnáziumi tanuló, a fiú tíz éves általános iskolás. (gondolatban megpusziltam őket, rájuk mosolyogtam.)

-Örülök az életemnek, nagyon szeretem a családom. Nekem ők a legfontosabbak!
-Ha végzek a munkámmal, délután elviszem őket a közeli strandra, ma megint meleg lesz, biztosan örülnek majd neki.

Gyorsan elvégeztem a reggeli tisztálkodást, kifestettem a szemem, egy kevés púdert raktam az arcomra, felöltöztem, vállig érő hajam gondosan megfésültem. Ezek nagyon fontosak voltak számomra, másként nem éreztem jól magam. Körzeti nővérként dolgoztam, az sem mindegy milyen benyomást keltek az emberekben a megjelenésemmel.
Elkészítettem a gyerekek uzsonnáját, fogtam a vállfán lévő fehér köpenyem, lementem a garázsba.

Egy nem fiatal, de kifogástalan állapotban lévő, 1500-as Polski Fiat személygépkocsinkat a férjemmel közösen használtuk.
-Tegnap este elég későn ért haza.
-Már megint be kell állítanom a kocsi ülését: persze én elég alacsony, vékony testalkatú vagyok, míg a párom egy termetes, izmos ember.
Ha rendesen ki akarok látni, még egy párnát is kell az ülésre rakni.
Elvégeztem a szokásos ellenőrzéseket, beállításokat a kocsin, kiálltam a garázsból, majd kulccsal bezártam mindent.
Végignéztem a gyönyörű parkosított telkünkön, rápillantottam a szép otthonunkra, gázt adtam és elindultam a munkahelyemre. Nem volt nagy forgalom, két vasúti átjárón is át kellett menni, de szerencsére egyik se volt lezárva, így húsz perc alatt odaértem a munkahelyemre.
A rendelő egy forgalmas főút mellett helyezkedett el, mindkét oldalán, távolabb útkereszteződésekkel.

Egy idősebb cukorbeteg nénike várt rám, hogy a szokásos reggeli inzulin adagját megkapja.
-Jó reggelt Évike, de jó, hogy maga ilyen korán érkezik, így én is hamarabb hazaérek.
-Jó reggelt Rózsika néni, hogy tetszik lenni?
-Köszönöm, most jól érzem magam, de tudja, ma jönnek a gyerekek, szeretnék nekik valami finomat főzni. Nem szeretek kapkodni, így lesz időm bőven mindenre.

Bementünk a rendelőbe, átöltöztem, ablakot nyitottam, közben hallgattam az elmúlt napok eseményeit. Előkészítettem a szükséges eszközöket, míg a néni elővette az inzulinos üvegét és letette az asztalra. Sokszor tanítottam, hogyan kell felszívni, kiszámolni a megfelelő
mennyiséget. Ezeket már tudta, de nem merte saját magát megszúrni.

-Rózsika néni, most jó lenne, ha megpróbálná magának beadni az inzulint, akkor nem kéne minden reggel legyalogolni a rendelőbe. Segítek, sikerülni fog!
-Jaaaj!… én ugyan meg nem szúrom magam!  Egyébként úgyis be kell vásárolni, itt van a közelben a bolt, így ez nekem nem fáradtság, a hétvégén meg az ügyeleten beadják, oda levisz a fiam. Tudja, így legalább szombaton meg vasárnap is tudok vele beszélgetni…(nevetett)
-Tetszett hozni vizeletet, hogy megvizsgáljam?
-Na látja?!… azt megint elfelejtettem, pedig a papír, amire felírta, itt van a táskámban.
-Hát… az nem a legjobb helyen van, ha eddig elő se tetszett venni!
-Tudja Nővérke, tegnap mikor hazamentem, az Apjukom rögtön elkezdett velem pörölni, nekem meg kiment a fejemből, hogy kirakjam. De most a kezembe fogom, és otthon olyan helyre teszem, hogy szem előtt legyen, akkor holnapra biztosan nem felejtem el.
-Jó, rendben van, de tényleg ne tessék elfelejteni!
-Most megszúrom, tessék tartani a karját. Jól van, ezzel készen is vagyunk!
-Vigyázzon magára, minden jót kívánok, üdvözlöm a férjét és a gyerekeit.
- Viszontlátásra Évike, majd holnap elmesélem hogyan sikerült a mai nap.
Mosolyogva kikísértem a nénit, közben az íróasztalon megszólalt a telefon, sietettem vissza.
-A rendelés egy félóra múlva, hét órakor kezdődik, ebben az időben csak akkor szoktak keresni, ha valahol sürgős orvosi segítségre van szükség.
-Tessék körzeti rendel…
-Orvosi rendelő?
-Igen, jó regge…
-Itt a kereszteződésben frontálisan összeütközött két autó, egy ember nagyon megsérült, már úton vannak a rendelőhöz, mindjárt odaérnek -mondta egy ijedt férfihang- és bontotta a vonalat.

Kimentem a rendelő elé, akkor állt meg egy személyautó, a vezető gyorsan kiszállt a kocsiból.
-Hoztam egy fiatalembert, itt van a hátsó ülésen, ott a kereszteződésben karamboloztak,
 -közben jobbra mutatott –elég nagy fájdalmai vannak, tessék megnézni.
Közben kinyitotta a kocsi ajtaját: a sérült félig eldőlve ült, ijedt szemekkel nézett rám.
Végignéztem rajta, a feje tetejétől a talpáig, mindene csupa vér volt, csak a szemeit láthattam. A haja és a ruhája átitatva vérrel.

-Itt nagyon nagy baj van –cikáztak a gondolataim:
–Nagyon sok a vérvesztesége, meg kell tudnom honnan vérzik. Elsőként, ha lehet, a vérzést állítom el, vagy csillapítom, utána bekötök egy infúziót, közben hívom a mentőket.
Mást nem tehetek!
De jó lenne, ha a Doktor úr megérkezne, Ő is korábban szokott bejönni.
Ez az ember nagyon kivérzett, rövid időn belül sokkos állapotba kerül.
Nem sok esélye van az életben maradáshoz. Vért adni nem tudunk, csak az infúzióval nem tudjuk életben tartani.
Legalább félóra mire a legközelebbi kórházba beérnek vele a mentők, de előbb még ki kell hívnom őket.
Amíg ideérnek, az is időbe telik.

Teljes nyugalmat mutatva, magabiztosan rámosolyogtam és megkérdeztem: hol érez fájdalmat?
-(Ez a magatartás nagyon fontos a sérült, beteg embereknél. Ettől megnyugszik, érzi, jó kezekbe került, segítenek rajta.)
-A lábam nagyon fáj és hányingerem van.
-(A hangja erőtlen volt, ez is rossz előjel! Tüzetesen át kell vizsgálnom mindenhol, kutattam a szememmel a friss vérzésforrást, de nem találtam meg. Nincs vesztegetni való időm, talán ha rákérdezek meg tudja mondani, hogy honnan vérzik ennyire.)
-Most bejövök magához a kocsiba, meg kell keresnem azt a sérülését, amelyik ilyen nagyon vérzik, ezért közelebbről is meg kell, hogy nézzem. Jó lenne, ha ebben segíteni tudna nekem, hogy minél előbb megtaláljam.

-Ez, ami rajtam van nem vér, mellettem volt egy vödörben a piros festék, amikor ütköztünk. Leesett a teteje és mindent összefröcskölt, kiborult az egész.
-A barátomnál akartunk kerítést festeni.

 Lengyel Jolán -  2006-02-10