Visszatért álomkép... 
 (fényképalbum 5.)



Virágzott a rét, nyílt a sok virág,
tündökölt a nap, szórta sugarát.
Vidám pillangóként élveztem a tavaszt,
röpködött köröttem csillogó szavad.

Váratlan csapás szárnyam szegte,
hazugság, csalás, lelkem gyötörte.
Elhalványult a nap, viharfelhő fogad,
fitoszféra ágyban nem hallom hangodat!
Másfelé vetted akkor az irányt,
világos nappalom éjsötétbe vált.
Magamra hagytál, védtelenül,
van ki felkarol, mégis fáj belül.
Sűrű köd borít mindent körülöttem,
megszokott életem sorba veszítettem.
Számtalan páros év, szívem belesápadt,
Szószegésedre minek magyarázat?

Döcög az idő, lassan dereng az ég,
behegedt sebekkel opálos a fény.
Visszatért az álomkép, már nem kell a látomás.
Igaz szerelemben nem lehet csalás!

Lengyel Jolán


Ilyés Márta festménye