Utolsó kézfogás  
 

Mért reménykedek? Többé nem jön el.
Várok valakit, csak a csend felel.
A napból hetek lesznek, múlik az idő,
a régi szép napokat könnyen feledi Ő.
Halványul szava, lassan köddé válik,
gondolkodom azon, miért hiányzik?
Kinyújtottad egykor felém a kezed,
túl sok volt talán, most visszaveszed?
Nem volt más az egész, csupán alamizsna,
baráti mosolyból egy picike morzsa.
Átlátszó lettél, akár az üveg…
Nem tisztítom tovább, láttam eleget.
Légy boldog nélkülem, nem zavarlak tovább,
eltemetem végleg azt a kézfogást…


             
                   Lengyel Jolán - 2006-02-12