Unokáim 
 (fényképalbum 6.)


Mint tavasz illata, olyanok vagytok:
életem egén a legszebb csillagok.
Szemetek kéklő, mint az ibolya,
fényével rám vetül a nap sugara.

Selymes kis kezetek mikor átkarol,
szívem szárnyra kél, boldogan dalol.
Ragyogó arcotok a legdrágább kincsem,
mosolyotok bájos, ettől szebb nincsen.

Szeretet oszlopából váram építem,
lelkem melegével körülölelem.                
Nem juthat át rajta semmiféle bánat,
forró érzésemből készítem a zárat.                               

Véretek a véremből: mi összetartozunk!
Várom a percet, mikor találkozunk.
Csengő nevetés közt gyógyír szavatok,
mikor kimondjátok: -„mama, itt vagyok”!


       
                  Lengyel Jolán - 2006-04-08