A tél ajándéka



A tél fagyos kezével végigsimít a tájon,
zúzmarás leheletével rajzol a fákon.
A házak ablakára jégvirágot fest,
irigykedve nézi rajzát a hideg téli est.

Kandalló melege olyan hívogató,
ropogva ég a tűz, míg odakint hull a hó.
Nagy pelyhekben esik, rakódik a tájra,
a fákat öltözteti csipkés, szép ruhába.

Apró csillagocskák összekapaszkodva,
lepelként terülnek szét körül mindenhova.
Másnap meg kisüt a nap, szikrázik a fényben,
csodával határos: vakít, mikor nézem.

Megtorpan az id§, messze még az alkony,
középen fehérbe öltözött, feny§menyasszony.
Koszorúja csillog, elomló a fátyla,
a tél ajándéka: sok ember csodálja.


Lengyel Jolán - 2006-01-29

Könyvem megjelenése el§tt, 2008.ban.ezt a versem kicsit módosítottam, ez a végleges változat.

Webset by Š KissDesign Website