Távoli
ködben
Tovaszállt
a nyár.
Elvitte magával
a gondtalan ifjúság
maradványait.
A dér is belepte
az érdi hegytetőt.
-már nem megyek oda-
Csak állok.
Távolról nézem,
szememmel kutatom
a régi helyet,
ott,
hol a cserjékből erős,
nagy fák nőttek,
s a lombtalan ágaik
nyújtóznak az égbe.
-És egy fiatal párt-
A ködös messzeségbe.
Lengyel Jolán - 2007-11-25
|
|
|
|
|
|