Távoli ködben

Tovaszállt a nyár.
Elvitte magával
a gondtalan ifjúság
maradványait.

A dér is belepte
az érdi hegytetőt.

-már nem megyek oda-

Csak állok.
Távolról nézem,
szememmel kutatom
a régi helyet,
ott,
hol a cserjékből erős,
nagy fák nőttek,
s a lombtalan ágaik
nyújtóznak az égbe.

-És egy fiatal párt-
A ködös messzeségbe.


Lengyel Jolán - 2007-11-25