|
Számítok-e,
mondd…?
Eltűnt
az az út, mely
hozzád vezet,
irányt adó hangok puha
bársonyán.
Képzelet varázsa tölti be a
képet,
ködbeveszett világ múló
alkonyán.
Sötét labirintusban tapogatózva,
felsejlik néha egy picit a fény.
Tovább lépni kevés, merre
és hova?
Olyan ez, mint egy csalfa tünemény!
Délibáb kapun nem látok át
tisztán,
lelkem mélyén kondul a vészharang.
Pók a hálóját
szövi, azt teríti
rám
és hívogatóan szól
hozzám a hang.
Mutatok neked gyönyörű álmot,
adok hozzá, látod, egy bohóc
ruhát,
építek mellé igazi
szélmalmot,
ajándékom ez,
jöjj,…gyere hát!
Számítok-e, mondd, csak ezt kérdezem?
Bohócruhát ne adj, fel nem veszem!
Szívem odaadom, kezedbe teszem,
és már azt se bánom, hogyha
vétkezem!
Lengyel Jolán -
2006-07-02
|
|
|
|
|
|