Sógornõmhöz

Köddé vált világod,
eltûnt az a táj,
ahol együtt jártunk
kihalt lett ma már.
A múlt emlékek között
némán ballagok,
nem maradt más hátra
csak hiány, fájdalom.
Nincs, ami feloldja:
hangod megfagyott,
nem láthatom többé
a kedves mosolyod.
Kék szemednek tükre
elõttem lebeg,
homályos e kép:
úszó könnyfelleg.
Eltávoztál tõlem
az életed derekán,
a Te szíved már szótlan,
az enyém mindig vár!

Lengyel Jolán - 2007-04-30