Sodrásban…


Szívemben szikra törne előre
Pusztító tűzzel várat a nyár
Eltalált célzott hajított tőre
Érzem és nézem végzetre vár

Kérem a létem verembe vérem
Fortyogón falja issza a föld
Lenni és menni ennyi a bérem            
Mégis az ég is jégesőt küld

Sodor a sorsom segítség semmi
Szeretnék tenni: de válasza semmi

Lengyel Jolán



        B, Gáti Csilla festménye: Pusztító tûz
     A fenti versem átírtam, ebbõl született az itt olvasható Gondolatok címû írásom

Gondolatok


Szívemből szikra tör elő,
a nyár pusztító tűzzel vár:
Eltalált egy hajított tőr,
magam előtt látom végzetem,
mögöttem holnapom jár…
Nem kértem éltem,
vérem verembe folyt,
fortyogva falja,
issza, nyeli a föld.
Jégeső veri az ócska tegnapot,
amott ígéret,
súlyos ítélet,
nincs válasz,
alázat, ha volt,
elsodorta zúgó vihar.
Avar lepi az emlékeket,
többet már nem tehetek…


Lengyel Jolán - 2006-05-03