Reményt keresve 


Körülölelő fekete csendben
Az éjt köszöntöm ébren.
Képzeletem szellemtáncot jár
Ismerős gondolatom körül,
Semmivé foszlik minden határ,
Az álom messzire kerül.
Kitágult tudat megoldást kutat
Segíteni, ahol mindent feladtak.
Orvosok sajnálkozása
Nem kell!
Düh kerít hatalmába
S lever.
Csendben tekeredik nyakam köré,
Fojtogat s taszít a tehetetlenek közé.
Levetkőzöm a harag szorítását,
Életem útját még nem látom át.
Erősödik lelkem gyengült hite,
Elfogadom, így kell lennie!