Otthontalanul
Sír
az erdő és a
mező,
Fejed felett nincsen tető.
Vizes lett a ruhád tőle,
Át tudsz öltözni belőle?
Nem vár rád a meleg fészek,
Otthonod a park, a rétek.
Nyugalmadat ott sem leled,
Nem törődik senki veled.
Elküldenek, tovább mehetsz,
Nem maradhatsz, ott se lehetsz.
…Aluljárók, erdők
fája,
Nem lel sehol
hajlékára.
Magyar ő is, de most szegény,
Sorsa némelyiknek regény…!
Nem mindegyik tehet róla,
Valamikor volt otthona…!
Lengyel
Jolán - 2006-02-16
