Lépéseim hangját elnyeli az avar,
csend van körülöttem, semmi nem zavar.
Sűrű erdőben, a ritkult lombok alatt,
az őszi szél sárgult leveleket hullat.

Egyre vastagabb lesz a levéltakaró,
rozsdásbarna színével, szemet nyugtató.
Még vannak virágok, nézegetem őket.
-Mily csodás világot alkot a természet.

Törékeny a szirmuk, vékony, mint a hártya,
a szél fuvallata meghajtja, tépázza.
Még sincs sérülése, már újra díszeleg,
egyenes szárán egy kicsit még remeg.

Ágak között benéz a bágyadt nap fénye,
aranyköddel veszi körül, ő az erdő éke.
Csak csodálom, s gyönyörködöm benne:
nem szedek virágot, neki itt a helye.

Lengyel Jolán - 2006-11-02