Ordasok közt
 
 
Közönyössé vált
számtalan  ember,
bánatod, gondod,
nem érintik meg.
 
Kedveseknek hiszed,
ám kinevetnek
mögötted csámcsognak
sorsod felett.
 
Belül sírsz, zokogsz,
elfojtod szavad,
szíved szorítja
lelked sóhaja.
 
Bezárod mélyen   
érzéseidet,
megértést nem vársz,
sem feleletet.
 
Üvölts hát, ha kell,
üvölts a széllel,
ne tekingess,
és ne nézzél széjjel!
 
Kiktől gyógyírt vártál,
meg nem kapod:
Ordasokká váltak,
önmagad hallgatod!
 
 
Lengyel Jolán - 2008-11-11