Nehéz a lét


Sorsod fölött elmerengsz,
mérlegeled, nézed.
Tenni kéne valamit,
de fáradt a kezed.
Hiába az ész szava,
a szív nem enged el,
vállad nyomja gondod,
mit hordozni kell.
Száraz szemmel
húrcolod, ám
súlyos e kereszt,
terhed, ha nehéz is,
bátran viseled.
Lelked felsóhajt,
hiába vár tavaszt,
burokba zártad
a magányodat.


Lengyel Jolán - 2008-02-19