Napraforgó
Napraforgó
virág,
Szirmod
sárga
hártya,
Titkod
világ
elõtt
Nyitva,
mégis
zárva.
Fordulsz
a Nap
felé,
Lángol
tekinteted,
E
csodás
képesség
Alkotja
a neved.
Erõs
fényt
szereti
Gyönyörû
virágod,
Orcádat
fürdetve
Sugarába
mártod.
Derûs
színeiddel
Csokorban
is
szép vagy,
Kellemes
illatod
Tartósan
megmarad.
Díszítenek
veled
Számolatlan
helyet,
Határt
is
aranylón
Vidámabbá
teszed.
Idõ
haladtával
Meghajtod
fejed,
Nõnek
magházadban
A
fejlõdõ szemek.
Ekkor
már nem
fordulsz,
Óvod
termésedet,
Bugád
lepergeti
Az
esõ cseppeket.
Állsz
egyenesen,
Táplálod,
érleled,
Fészkedben
vigyázod,
Olajos
kincsedet.
Lengyel
Jolán - 2008-10-16