Napraforgó

Napraforgó virág,
Szirmod sárga hártya,
Titkod világ elõtt
Nyitva, mégis zárva.

Fordulsz a Nap felé,
Lángol tekinteted,
E csodás képesség
Alkotja a neved.

Erõs fényt szereti
Gyönyörû virágod,
Orcádat fürdetve
Sugarába mártod.

Derûs színeiddel
Csokorban is szép vagy,
Kellemes illatod
Tartósan megmarad.

Díszítenek veled
Számolatlan helyet,
Határt is aranylón
Vidámabbá teszed.

Idõ haladtával
Meghajtod fejed,
Nõnek magházadban
A fejlõdõ szemek.

Ekkor már nem fordulsz,
Óvod termésedet,
Bugád lepergeti
Az esõ cseppeket.

Állsz egyenesen,
Táplálod, érleled,
Fészkedben vigyázod,
Olajos kincsedet. 

Lengyel Jolán - 2008-10-16