Még nem, majd igen
Az
időt
megállítom,
Most megdöbbenve vár.
Nem szól a lantomon
Ott már több
zene.
Sűrű sötét felleg
Árnyékolja lelkem,
Az eddigi dallam
Már semmire se’ jó.
Ármány és csalás
Tarka útvesztője,
Beszőtte létem
A ravaszság szava.
Csukott szemmel jártam,
Vagy csak nem figyeltem?
Elhagytam érte
Saját önmagam.
Hittem a szavadnak,
Szemfényvesztésednek!
Koronát fejedre
Tőlem
megkapod.
Bírod a súlyát?
Emelt fővel járhatsz,
Ha az éke nem vakít,
Talán Mást is láthatsz!
Lengyel Jolán - 2007-09-25
|
|
|
|
|
|
