|
Ma
is hazamegyek
Színehagyott
tegnapok szakadt ruhája,
Védve a
portól mélyen bezárva...
Bűvös
ösvények kihalt világa,
Nem
talál senkit, tudja hogy árva.
A
hiánya ott van, lelkét emészti,
Minden kis
szöglet a múltat idézi.
Szeretett
szülők fényképét
nézi,
Morzsákat
keres, szemmel kíséri.
Egy mosoly
kéne, vagy simogatás,
Kihalt az otthon -
üres a ház...
*
Szemeit becsukva
elaludt minden,
A
járdán most, csak a szél oson...
Mély
depresszió veszi körül,
Jöttömnek
itt már, senki nem örül.
*
Kapuban
többé nincsen, ki vár,
Aki ha
érkezek karjába zár.
Szeretett,
ölelt, megértő volt,
Elszállt
a gondom, tovavonult.
Boldog mosollyal
lépett hozzám,
Kék
szeme féltőn tekintett reám.
Eltűnt
már minden, mi szép, mi jó,
Ettől az
élet olyan fakó...
Felsejlik
szívemben Anyám szava,
-Oly
régen mondta: „Gyere haza"
Lengyel Jolán - 2006-07-03
|
|
|
|
|
|
