Késõn
írt levél
Választ
nem írtam, de most megteszem:
soha nem
gondoltam, remeg a kezem.
Gondolkodnom
kellett az elhangzottakon,
miért
hallgatott el a lépés az utakon?
Csak egy
árny suhan, vigyázza a csendet,
a
félelem lassan borítja a rendet,
légzésem
szapora,
lelkem
fájdalomba’ hever,
éhezem
a jó szóra,
de valaki pofon
ver!
Nem
ütök vissza, az én kenyerem más,
hagyom kihűlni,
…csak annyit kérek, láss…!
Lengyel Jolán - 2007-05-01
|
|
|
|
|
|