Késõn írt levél


Választ nem írtam, de most megteszem:
soha nem gondoltam, remeg a kezem.
Gondolkodnom kellett az elhangzottakon,
miért hallgatott el a lépés az utakon?
Csak egy árny suhan, vigyázza a csendet,
a félelem lassan borítja a rendet,
légzésem szapora,
lelkem fájdalomba’ hever,
éhezem a jó szóra,
de valaki pofon ver!
Nem ütök vissza, az én kenyerem más,
hagyom kihűlni, …csak annyit kérek, láss…!


Lengyel Jolán - 2007-05-01