Egyszer egy kis kertész gondolt egy nagyot,
Magának gyönyörű kertet álmodott.
Kertje közepére nemes rózsa kellett,
Mely ontja illatát, benne gyönyörködhet.

Kereste-kutatta, egy sem tetszett neki,
Kertemben egy bimbó tetszését megnyeri.
Kérte, adjam oda azt az egy kis hajtást,
Boldogságához kell, végre reátalált.

Féltve őrzött kincsem neki által adtam,
Csak egy volt belőle, meg is sirattam.
Kértem, vigyázzon rá, szeresse és védje,
Akkor lesz majd egyszer kertje büszkesége.

Vigyázz, ne ültess a közelébe semmit,
A nemes rózsa nem tűr maga körül senkit.
Örömét látva én is boldog voltam,
Jó helyen lesz nála, akkor ezt gondoltam.

Gyönyörű lett kertje, vigyázott rá nagyon,
Hajtásból bokor lett, rózsája kinyílott.                        
Ontotta illatát, gyönyörködött benne,
Öröm volt azt nézni, mennyire szerette.

Két kis hajtást hozott szerelemből neki,
Csodálkozva látta álmát teljesülni.
Mi lehet az oka, azt csak ő tudhatja,
De gyönyörű kertjét magára hagyta.                            

Ó te kicsi kertész, hiába kértelek,
Kertedben a gyomot mégis elhintetted?
Ha nem fogod belőle végleg kiirtani,
Ez a nemes rózsa el fog hervadni.

Ha nincs rá szükséged, minek illatozzon,
Gazzal benőtt kertben, mondd, minek viruljon?
Vigyázz, mert egyszer a hajtás is megérzi,
A gyomot akkor már késő lesz kitépni.

Bokrod hajtásait tovább dédelgeti,
De akkor már csak sérült rózsát tud nevelni.
Óh, te kicsi kertész, nem veszed észre,
Saját kiskertedet magad teszed tönkre?

Ha jobban vigyáznál a saját kertedre,
Gyönyörködhetnél benne egész életedbe.
Mert tőled függ, kerted milyen lesz,
Rózsákban gyönyörködsz, vagy csak gazokat szedsz.

Lengyel Jolán