Fejem felől
egyszer, ha eltűnik az ég,
Ha úgy érzed hiányom az égig ér,
És rám gondolsz, mikor sírnak a fellegek,
Csak Te ne sírj, hagyd a könnyeket.
Az élet viharában óvom léptedet,
Én mindig, mindenben ott leszek veled,
Nem hagylak el soha, fogom a kezed,
Hát kérlek, ne sírj, hagyd a könnyeket.
Megsimogatlak a könnyű szellővel,
Üzenetet küldök a zizegő levéllel,
S ha nem látsz mást, csak felhős eget,
Te akkor se sírj, hagyd a könnyeket.
Ha rám borul az éj fekete leple,
S a szívem nem vár többé kikeletre,
Emlékvirágaimat itt hagyom neked,
Csak kérlek, ne sírj, törüld le könnyedet.
Lengyel Jolán
