Karácsony-váró


 
Bodros felhők vándorolnak odafent az égen,
Viszi a szél, hajtja őket, révedezve nézem.
Nap sugarát nem láthatom, borús idők járnak,
Elmúlt az ősz, lehullt a lomb, kopárak az ágak.
 
Varjú károg, rátelepszik a meztelen ágra,
Színes tollú dalos madár elszállt messzi tájra.
Ráérősen, vidáman, oly magával ragadó,
Majd mind sűrűbben hullik le a pihetakaró.
 
Egyre nagyobb pelyhekben, fürge táncba kezdenek,
Betakarnak erdőket, mezőket és hegyeket.
Ablak előtt állok, s csodálom e látomást,
A kandallómban tűz duruzsol, ropognak a fák.
 
Elképzelem szeretteim, milyen lesz szenteste,
Szívem telve érzelmekkel, meglepetésekkel.
Család meleg szeretetem a karácsonyt várja,
Unokáim csillag szeme ragyog fenyőfámra.
 
Tükröződik, visszacsillan, mosolyuk oly kedves,
Sugárzik a szeretetük, mellyel átölelnek.
Örömteli szenvedéllyel két karom kitárom,
A békés, boldog család idillt lelkembe zárom.
 

Lengyel Jolán – 2008-11-25