Bocsássd
meg, ha sírni hallod hangomat,
Hidd
el, ez a helyzet fojtogat, nyomaszt!
Körülöttünk
igaztalan, zilált a nagyvilág,
Jelentéktelen
az öröm, amit benne látsz.
Éhezõk
ezrei, kiket a nyomor körbe zárt,
Gyermek
kezek nyúlnak egy-egy falat után.
Mit
mondhat egy édesanya a kis éhezõknek?
Ha
nem csak kamrája, de reménye is üres.
Miként
hajtja nyugovóra szegény a fejét,
Ha
éhínség torzítja gyermeke szemét?
Megnyugtatni
meglehet, egy rövid idõre,
Ám
tudja jól: rámehet élete értelme…
Bõre
fehér, vagy színes, teljesen egyre megy,
Értéke,
érzése azonos bármelyik embernek.
Lengyel Jolán - 2008-12-01