Érzések
viharában
Pihennem
kéne: -egy kicsit elvonulva,
a világ dolga most nem érdekel.
Elfáradt lábaimon még a tegnap
súlya,
lépéseim nehezednek:
-béklyókat cipelnek.
Szemerkél, elered lassan az eső:
-érzem már, érzem a föld
illatát...
Távolabb madár száll:
-remélem nem késő,
hogy időben elérje fészkét,
odúját.
Gondolatom, most messzire téved,
nézem, hogy nyüzsög, él a
világ...
Vajon nekem hol van a révem,
nyílik-e számomra tavasszal virág?
Egy fehér papírra írták a
jövőm,
csak néhány szó, -de milyen
kemény-
Halkan dúdolok egy régi dallamot,
magamnak arról: -lehet még remény.
Lelkemben vihar dúl, vihar: féktelen,
értelmem, érzelmem
túláradó...
Miért is kéne mindent elhinnem?
Csak ember írta! -Nem Mindenható…
Lengyel Jolán - 2006-07-07
Tóth
Eszter festménye
Caroline
|