Édesanyám születésnapján

Ködbe borult a táj,
az esõ eleredt,
Édesanyám, érzed-e?
Itt vagyok Veled.
Virág a kezemben,
szívemben magány:
nem vidítja semmi,
nem vársz már reám.
Mégis valahol:
itt vagy most velem.
Vágy- ölelésed vágyom:
de sehol sem lelem.
Kedves arcod helyett
márványkövet simítok.
Édes, kék szemed tekintetét
többé nem láthatom.
Csókolnám a kezed:
de hát nem tehetem:
Hiányok és teljességek közt
csokrom leteszem.
Mécses lángja mellett
imát mondok el.
De lelkem sóhajára
senki sem felel.
Sûrû esõ esik,
könnyeimet mossa,
Bánatomat aztán már
csak a szél suttogja.

Lengyel Jolán -  2006-01-21