Szobámban
az óra
nagyon halkan ketyeg,
régen nem számolom
a múló perceket.
A mutató halad,
egy irányba körbe,
viszi az időt
szép, lassan előre.
Eszembe juttatja
a nyár elmúlását…
s tarka színeivel
beköszönt az ősz.
Az ablak néha zörren,
egy-egy levél koppan,
ha éppen az üvegnek
repíti a szél…
Csend ül a sarkokba,
mélyen behúzódva…
Fázós, félhomályba
borult a szoba.
Körbejárok rajta,
csak így gondolatban,
míg odakint
az eső elered.
Csendesen szemerkél,
áztatja a tájat,
földhöz tapad
a hulló falevél.
Már nem zörren az ablak
csend ül a sarkokba…
S a szobámban tovább
ketyeg az óra…
Lengyel Jolán - 2006-10-03
*
Videót
készítette és a verset elmondja Edwin Chat
