Az én házam…


Kopottas házamban
mélyen bezárva,
hallgat a csend is
magában vár.

Foltoznivaló:
-lenne éppen rajta,
de olyan az egész,
mint egy ócska pajta.

Mikor roskad össze?
Vaj’: -ki tudja azt!
Mennyire messze
van az az idő,
amikor nem bírja
tovább már a terhet,
és hóval lepett csúcsa
a semmibe vész.

Visszakerül
az örök körforgásba,
emlékké válik:
-érzése és háza-

Lengyel Jolán - 2007-03-22