Az
én házam…
Kopottas
házamban
mélyen bezárva,
hallgat a csend is
magában vár.
Foltoznivaló:
-lenne éppen rajta,
de olyan az egész,
mint egy ócska pajta.
Mikor roskad össze?
Vaj’: -ki tudja azt!
Mennyire messze
van az az idő,
amikor nem bírja
tovább már a terhet,
és hóval lepett csúcsa
a semmibe vész.
Visszakerül
az örök körforgásba,
emlékké válik:
-érzése és háza-
Lengyel Jolán - 2007-03-22
|
|
|
|
|
|