Alkonyatkor


Sok-sok csalódás
és hitehagyott álmok,
mondd, a boldogságot
miért nem találod?
Keresve kutatsz,
hol egy kicsi morzsa,
ködös világodnak
halvány fénysugara.
Nem kell már csillogás,
üt a toronyóra,
csak a melegség,
mely lelked körül fonja.
Rá van szükséged,
az idő egyre rohan,
megállítanád,
de nem tudod hogyan!
Jeges lehelettel
érkezik a tél,
belepi lassan
hajadat a dér.

De nézd!
A lemenő Nap
milyen szépen ragyog,
reményt lop szívedbe
fényével, ha hagyod!

Lengyel Jolán