Egy kopott
„pillangót” érintett
kezed. Nem. Te nem
láthattál, míg
én néztelek.
Tétova
mozdulat, az ujjad is remeg, majd lassan
megáll, vállán
megpihen.
Végigfut a
múlt, mit rég
eltemettem: egy titkos
kazamatában a szívem
rejtekén, e felkavart időből; még mindig! és
még meddig? Különös
érzés fakad: lelkem viharos tengere és
elfojtott csendje vagy.
