Visszatekintve
Szenesedik,
szikrát vet a tegnap:
-porig ég az álompalotám…
Felébredve látom a romokat,
füstfelhőben eltűnik a táj.
Homályos a képzelet világa,
bezáródott, elröppent a fény.
Múlt ösvénye tövissel kirakva,
fiókomba’: elzárva a tény...
Régi album színes útvesztője,
túl meredek szikla ormai,
letűnt idők szakadéka tátong,
mélységét már a
köd belepi.
Bérc tetején szédeleg a
lényem:
-emlékekből hágcsót így
fonok.
Túlparton, a stabilabb talajon
óvatosan tovább ballagok.
Lengyel Jolán -
2006-04-10
Zugor
Zoltán
festménye /Statikum/
|
|
|
|
|
|