Visszatekintve 
 
 
Szenesedik, szikrát vet a tegnap:
-porig ég az álompalotám…
Felébredve látom a romokat,
füstfelhőben eltűnik a táj.

Homályos a képzelet világa,
bezáródott, elröppent a fény.
Múlt ösvénye tövissel kirakva,
fiókomba’: elzárva a tény...

Régi album színes útvesztője,
túl meredek szikla ormai,
letűnt idők szakadéka tátong,
mélységét már a köd belepi.

Bérc tetején szédeleg a lényem:
-emlékekből hágcsót így fonok.
Túlparton, a stabilabb talajon
óvatosan tovább ballagok.

             Lengyel Jolán - 2006-04-10
    Zugor Zoltán festményei/Statikum/
      Zugor Zoltán festménye /Statikum/