Veled érzek 
 

Ragyogó arcodon bánatfelhő lengedez,
két szemed sugara a távolba’ mit keres?
Ködfátyolon át, vajon mit nézegetsz?
Van-e ott valami, ami reményt ad neked?
 
Elmerültél mélyen gondolataidba…
Megmozdul a kezed, mintha simogatna.
Ugyan mire gondolsz, merre húz szíved?
Hol talál vigaszt a meggyötört lelked?
 
Becsapott az élet, szép álmokat adott,
aztán mindent elvett, magadra hagyott.
Szemeid pilláin könnycsepp ragyog,
csendesen nézlek: te nem is tudod.
 
Elszorul a szívem, mert nem segíthetek;
akiért most szenvedsz, mással édeleg.
Visszahoznám neked, de azt nem lehet.
Így csak némán állok, s veled szenvedek.

Adnék én mindent, hogy megint boldog légy, 
és a két szemedbe visszatérjen a fény…
 
 Lengyel Jolán - 2005-09-04