Válaszra várva 

 
Egy nagy vallomással tartozom neked,
szívem örökké csak téged szeret!
Régen neked adtam, azóta is tiéd,
rajtad kívül nem lehet senkié!
Küzdök magamban, nehogy észre vedd,
mert nem tudom neked a szíved hol lehet?
Nemrégen a szerelmem majdnem kimutattam,
megijedtem magamtól, eltaszítottalak.
Félni és szeretni egyszerre nem lehet,
de szeretném tisztán látni a te érzésedet!
Két szemedbe nézek és mindent elhiszek,
de jó lenne tudni, mennyit hihetek!
Kérlek, légy őszinte most, legalább velem,
mondd el mit érzel, vagy mit akarsz velem?
Kételyek közt élni te nem tudod milyen,
megöli a lelkem, kérlek, segíts nekem!
Ha őszintén szeretsz, segíts, hogy hihessek,
hisz nem olyan könnyű a régmúltat felednem.
Ha már nem szeretsz, jobb lesz ha kimondod,
legalább a barátságunk tovább megmaradjon.
Ez nem kötelező, egyik se rád nézve,
de most szépen kérlek, légy velem őszinte!
 
 Lengyel Jolán