Válaszra
várva
Egy nagy vallomással tartozom neked,
szívem örökké csak
téged szeret!
Régen neked adtam, azóta is tiéd,
rajtad kívül nem lehet senkié!
Küzdök magamban, nehogy észre vedd,
mert nem tudom neked a szíved hol lehet?
Nemrégen a szerelmem majdnem kimutattam,
megijedtem magamtól, eltaszítottalak.
Félni és szeretni egyszerre nem lehet,
de szeretném tisztán látni a te
érzésedet!
Két szemedbe nézek és mindent elhiszek,
de jó lenne tudni, mennyit hihetek!
Kérlek, légy őszinte most, legalább
velem,
mondd el mit érzel, vagy mit akarsz velem?
Kételyek közt élni te nem tudod milyen,
megöli a lelkem, kérlek, segíts nekem!
Ha őszintén szeretsz, segíts, hogy hihessek,
hisz nem olyan könnyű a régmúltat
felednem.
Ha már nem szeretsz, jobb lesz ha kimondod,
legalább a barátságunk
tovább megmaradjon.
Ez nem kötelező, egyik se rád nézve,
de most szépen kérlek, légy velem
őszinte!
Lengyel Jolán