Unokámmal 
 

Játszótérnek szélén
ülök egy padon,
nem messze egy hinta
halkan nyikorog.
Kis unokám játszik,
őt figyelem én,
selymes szép hajában
megcsillan a fény.
Lengve száll ruhája,
elkapja a szél,
formás kis arcával
mosolyt küld felém.
Nézem boldogan,
mily’ gyönyörű szép!
Ragyogó két szeme
búzavirág kék.
Leszáll a hintáról,
mellettem terem,
átöleljük egymást,
boldogan nevet.
Kicsit megszorítom,
el nem engedem.
Szívem melegével
őt kényeztetem.

Lengyel Jolán - 2005-06-22