Szavak nélkül 

 
Akácerdő mellett
gyönyörű a rét,
selymes fűben hallgatjuk
az erdő énekét.
Fészkére száll sok madár,
lassan elcsitul,
fátylat sző az alkony,
a tájra csend borul.
Összebújunk halkan,
érzésünk beszél,
akácillat körülölel,
betakar az éj.
Lágy szellő simogat,
felragyog az ég,
mosolyogva hallgatjuk
a víg tücsökzenét…


Lengyel Jolán - 2005-06-04