Sivatagi
magányban
Sebbel
borított testen fájdalom az úr,
védekezni nincs erő
egyedül.
Sivatagi magányban sakál, ha felvisít,
esélytelen ellene:
nevet kínjain!
A keselyű is ott köröz, nézi a
pusztulást,
várja végül mit hagyott,
majd ő tépi tovább!
Lágyan fúj az esti szél, a nap
már rég leszállt,
fejfáján a hold ezüst
aranybetűt talált.
Lengyel
Jolán - 2006-05-03
|
|
|
|
|
|