Ragyogj...!

Hiába minden.
Nem tudom, mit tegyek…!?
Száz viharon át
fogom a kezed-
kevés az egész,
csak ember vagyok,
hogy legyek veled,
ha nem akarod.

Messziről nézem
néma szenvedésed,
lelked sóhaját,
a szélbe suttogod.
Bezárt világod
így meg nem fejthetem:
…csigaházad én
fel nem törhetem…

Jöjj ki a napfényre,
éld az életed,
mutasd meg a mélyben
mi nyomja a szíved!
Cserébe lehozom
az összes csillagot:
mondd!
Mondd, mit tegyek,
hogy újra ragyogj…?


Lengyel Jolán - 2006-04-24