Õszinte érzéssel

 
Jégvirágos ablakomon kopogtat a szerelem,
szívemet kitárom, őt beengedem.
Nem biztos, hogy igaz; mégis azzá válhat.
Szívem kis ablakán azonnal beláthat.
Láthatja akkor annak rejtett zugát,
őszinte érzéssel láthatja lakóját.
Csodálkozva nézi, neki van fenntartva,
nem változott semmi, mióta elhagyta.
Tiszta érzésekkel még lakója lehet,
szeretettel bélelt puha ágyba fekhet.
De ha nem őszinték most sem érzései,
hiába kopogtat, nem fogom hallani!
Szívemből kivetem, nem fog bejutni,
A sok jégvirágtól nem fog semmit látni.
Nem tud belátni soha többé rajta,
szívem előtte mindörökké zárva.
Nem engedem neki, hogy arra járjon
és az én szívemből átjárót csináljon.

Lengyel Jolán