Ne hagyd egyedül 
 

Hófödte csúcsokon
kószál a szerelem,
hogy nem találod?
Ne csodálkozz ezen!
Egyszer réges-régen
jött egy nagy lavina,
mely a szerelmedet
végleg betakarta.
Nincs ott fent melegség,
mely felolvasztaná,
nincs kivel keresni,
hogy végre rátalálj.
De ha rá is találsz,
ugyan mit érsz vele?
Darabokra törten
hóval betemetve.
Megpróbálod te azt
újra összerakni,
de egy szép darabját
nem tudod meglelni.
Rosszul fogtál hozzá,
vagy későn kerested?
Nem kellett volna
ennek őt kitenned!
Egyszer az életben,
ha újra rátalálsz,
vidd meleg helyre,
jobban vigyázz reá!
Ha nincs egyedül,
újra lobog lángja,
nincs olyan hómező
amelyben ő fázna.
Két emberen múlik
meddig ég a lángja,
mert boldog csak úgy lehetsz,
ha mindig ég a lángja!

Lengyel Jolán