Kishajóm 1.


Az élet tengerén
úszik kishajóm,
hová sodródik?
Még nem tudom.
Vitorlát bontani
korai lenne,
bár csitul a szél,
félek bízni benne.
Hosszú idő óta
sodorja az ár,
fedélzetén is
sok a rakomány.
Messze még a part,
csak homályosan látszik,
közelebb sodródni
veszélyessé válik.
Ködfátyol borít
körülötte mindent,
óvom kishajómat,
nagyon sérülékeny!
Súlyos terheiből
ki-kidobok egyet,
így könnyítek rajta,
simábban menjen.
De mint az életben
már lenni szokott,
egy újabb rakományt
a fedélzetre hozok.
Van egy kicsi sziget,
ami szépnek látszik,
szikla szirtek óvják
meredek partjait.
Megközelíteni
most még nem merem,
így a hajóm marad,
kint a nyílt vizeken.


Lengyel Jolán - 2005-05-11



Kishajóm 2.

(folyt.)

Hosszú idő eltelt,
hajóm rendbe tettem,
régi szigetemtől
végleg búcsút vettem.
Ködfátylam elillant,
elfújta a szél,
félelmem is elszállt,
megláttam a célt!
Vitorlát kibontom,
siklok a vízen,
új élet vár rám
egy másik szigeten.
Felragyog a Nap,
már közel vagyok,
utoljára még
visszapillantok.
Zavaros a tenger,
nem nézem tovább.
A múlt emléke néha
úgyis visszajár.
Kikötöm hajómat,
gyönyörű a táj,
szívem felett repked,
száll a kék madár.


Lengyel Jolán - 2005-05-11