Kristály
Régen
kezdtem az
életem,
Mindig tudtam, mit kell tennem.
Voltam boldog, boldogtalan,
Becsületben hajthatatlan.
Üveg lelkem megkarcolva,
Szeretetem gúzsba fonva,
Lépéseim megfigyelve,
Érzelmeim? Mind kikezdve.
Szélmalomharc az életem,
Mit ártottam? –Ezt kérdezem!
Csiszolgatom üvegemet,
Bontogatom kötelemet…
Kicsit talán megpihenek,
Merre, hova, minek menjek?
Elszállt a sok dalos madár,
Sűrű a köd, hideg van már,
Üresen áll sok-sok fészek,
Nem szól bennük most az ének.
Majd ha dallamukat hallom,
Szívem ajtaját kitárom:
Töretlen lesz a nap fénye,
Meggyógyul a lelkem tőle.
Lengyel
Jolán - 2005-12-02
