Visszafordíthatatlan
utak
Kéz a kézben
sétálok a csenddel,
Átölel a tavasz illata.
Rét szélén, az apró fűszálakon,
Meg-megcsillan a hold sugara.
Nyírfának a zsenge leveleit,
Óvatosan borzolja a szél.
Zizegve és alig hallhatóan,
Fülembe, egy kisdalt így zenél.
Nézd, az égen ott van az a csillag,
Eskütöknek tanúja ő volt.
Egy gyönyörű nyári éjszakában,
Összebújva, boldogság honolt.
Elszálltak, az évek messze tűntek,
De a szavunk, nála ott maradt.
Csalódottan nézi hitszegésed,
Közös utunk kétfelé szakadt.
Lengyel Jolán - 2006-04-30