Figyelj rám ! 
 
Nem találod önmagad,
lelked bú tölti el,
kit szerettél, megtagad?
Fáj; de élni kell!

Csukott szemmel jársz talán,
figyelmed elveszett,
a belső hangod suttogón,
csak holttérbe vezet!

Szívedben a régi kép
üvöltve felsikít;
felelsz reá, és könnyezel,
de álmod nem segít.

Engedd el a tegnapot,
ami fogva tart,
az idő elmegy melletted
és semmid sem marad.

Lehet, kicsi semmiség:
ne hagyd tova menni,
az öröm apró morzsáit,
próbáld összeszedni.

Az élet –tudod- oly rövid,
ne hagyd a semmibe!
Legyen értelmes holnapod:
légy boldog, élj vele!


Lengyel Jolán - 2005-11-05