Figyelj
rám !
Nem
találod önmagad,
lelked bú tölti el,
kit szerettél, megtagad?
Fáj; de élni kell!
Csukott szemmel jársz talán,
figyelmed elveszett,
a belső hangod suttogón,
csak holttérbe vezet!
Szívedben a régi kép
üvöltve felsikít;
felelsz reá, és könnyezel,
de álmod nem segít.
Engedd el a tegnapot,
ami fogva tart,
az idő elmegy melletted
és semmid sem marad.
Lehet, kicsi semmiség:
ne hagyd tova menni,
az öröm apró morzsáit,
próbáld összeszedni.
Az élet –tudod- oly rövid,
ne hagyd a semmibe!
Legyen értelmes holnapod:
légy boldog, élj vele!
Lengyel
Jolán - 2005-11-05
|
|
|
|
|
|