Fiam
(fényképalbum
4. 1975-)
Életemet
árnyék fonta át:
rekesztette a fény sugarát,
de belül világított a remény,
szerelem tört át, éj-sötét
fellegén.
Ölelésed megnyugtatott, vezetett,
vágyad átjárt, vágyammá lett:
életünk egén új csillag született,
csodás, fénylő valóságot nyert.
Angyali arcán boldogság ragyog,
ahogy a fényképről rám mosolyog.
Szívemet melegség tölti el:
nézem a múlt érzéseivel.
Képzeletem tovább visz,
- szinte érzem ölelő kis kezeit -
Elhomályosul a régi kép,
de életre kél ezernyi emlék:
Hangja szól hozzám: „Szeretlek!”
- ilyet a képzelet nem teremt -
Múltba repítő képből felnézek,
fiam áll előttem: hazaérkezett!
Lengyel Jolán - 2006-03-25