Édesapám mellett        


Megáll a csend a levegőben,
szívem most üstdobként dobol:
utolsó leheleteddel fájón,
érzésem könnyek tengerébe fúl.

Eszmélek a Húgom halk szavára:
-vasmarokként jut hozzám a szó,
gyöngyharmatos halvány arcát látva,
lelkem mélyén felsikolt a múlt-

Imbolyogva ég a gyertya lángja.
-Vállamra ül: -súlyos a magány-
Lezárul egy gyönyörű időszak,
Szülői ház: –már nincs, ki haza vár.
     
       
          Lengyel Jolán - 2006-04-04