Duna parton 1.


Fűzfaliget védi lent
a vén Dunát,
elsétáltunk arra
tegnap délután.
Mozdulatlan csendben
néztük a vizet,
átkarolva tartottál,
hallgattam szíved.
A folyó halkan osont
mellettünk tovább,
nem akarta megzavarni
kettőnk halk szavát.
Fűzfa lombja eltakart,
még szellő se járt,
összeolvadt lelkünk,
az idő megállt!

Lengyel Jolán - 2005-06-20


Duna parton 2. 

 
Sok nyár elmúlt, egyedül indultam
megnézni a régi vén Dunát.
Fűzfaligetet már nem találtam,
csak egy koros viharverte fát.
Nem borult most másikra az ága,
néhány éve magányosan áll.
Szomorúan lógnak le az ágak,
elmélyülten nézi a Dunát.
A folyó lassan úszik el mellette
közömbösen évek óta már.
Lenge szellő borzolja a lombját,
végig simít halkan a vízen.
Ifjúságom szép emlékét őrzi,
csendben nézem, némán könnyezek.

Lengyel Jolán - 2005-06-27