Duna
parton 1.
Fűzfaliget
védi lent
a vén Dunát,
elsétáltunk arra
tegnap délután.
Mozdulatlan csendben
néztük a vizet,
átkarolva tartottál,
hallgattam szíved.
A folyó halkan osont
mellettünk tovább,
nem akarta megzavarni
kettőnk halk szavát.
Fűzfa lombja eltakart,
még szellő se járt,
összeolvadt lelkünk,
az idő megállt!
Lengyel
Jolán - 2005-06-20
Duna
parton
2.
Sok nyár elmúlt, egyedül indultam
megnézni a régi vén Dunát.
Fűzfaligetet már nem találtam,
csak egy koros viharverte fát.
Nem borult most másikra az ága,
néhány éve magányosan
áll.
Szomorúan lógnak le az ágak,
elmélyülten nézi a Dunát.
A folyó lassan úszik el mellette
közömbösen évek óta
már.
Lenge szellő borzolja a lombját,
végig simít halkan a vízen.
Ifjúságom szép
emlékét őrzi,
csendben nézem, némán
könnyezek.
Lengyel
Jolán - 2005-06-27
|
|
|
|
|
|