Csalfa csillag... 


 Szép tavaszi délelõtt
találtál reám,
melengetõ napsütésben
jött egy fénysugár.
Nem tudok mit írni,
nincs hozzád szavam,
megzavartad lelkem,
úgysem érted azt.
Sûrû sötét felhõ
gyorsan közelít,
a tavaszi nap fényét
mindjárt elfedi.
Egy kis reménysugár,
ennyi volt a fény:
még is hittem benne
lehet napsütés.
Ráborul a felhõ,
könnyet ejt a Nap?
Reménysugaramból
semmi nem maradt.
Eltûnik a felhõ,
a Nap
irul-pirul,
piros orcájával,
lassan elvonul.
Sötét ködtakarót
von maga után,
felteríti az égre
fekete fátyolát.
Van kinek üzenjen,
szikrát nem csihol,
nem akarja látni
a csalfa csillagot.
Tudja, a fénye
többfelé ragyog,
minek nézze most már
azt a csillagot?
Hideg szél süvít,
borzongnak a fák,
kezdõdõ tavaszom
gyorsan tovaszállt.

Lengyel Jolán - 2005-05-20