/ 2. fényképalbum /
Ha elmegyek, ha nagyon messze megyek,
Gondolatban mindig nálad leszek.
Szomorúan csalódtam a nyárban,
Nem leltem örömöm a boldogságban.
Távol voltál tőlem és én tőled messze,
Nem tudhattam akkor, ez a kettőnk veszte.
Szerettelek téged fájdalommal telve,
Te voltál életem legnagyobb szerelme.
Az ajkad csókoltam, a kezed fogtam,
Szerelmes szavakat neked suttogtam,
Égő-forró lelkem hozzád menekült,
Mikor már nagyon fájt, ott nálad lehűlt.
Megvigasztalt engem a csillogó két szemed,
Most is azt látom, ha álmodok veled.
Eltűnt a boldogság, elvitte magával,
Szemének varázsos fénye zálogával.
Eltűnt, elment, de mégsem hinném soha,
Hogy annyi csók után most lenne mostoha.
Csak a szemed adnád, az térne vissza,
Olyan boldognak nem látnának soha.
Ameddig élek, amíg remélek,
Míg a keményföld el nem temet,
Végig az életben vágyni fogok Reád,
Csak a két szemed, csak azt nekem adnád!
Lengyel Jolán
