Búcsúzom 

 

Nem felejtem el bölcsőmet soha,
Innen indultam, ez volt otthonom.
Sokan elmentek, minden mostoha…
Sűrű ködben járok, miközben elhagyom.

Nem terem itt semmi, sivár lett a táj,
Messze elszállt sok-sok énekes madár…
Hiányukat érzem, egyre jobban fáj,
Vissza-visszanézek, eltűnt már a nyár…

Várva-várom jöjjön egy szép kikelet:
Talán akkor majd a nap is rámnevet.
Éneküket, hogyha újra hallhatom,
Akkor visszatérek, régi otthonom…
 

Lengyel Jolán - 2006-04-21                                        

 Netrera Irodalmi Oldalnak írt versem