Búcsúzom
Nem
felejtem el bölcsőmet soha,
Innen
indultam, ez volt otthonom.
Sokan
elmentek, minden mostoha…
Sűrű
ködben járok, miközben elhagyom.
Nem
terem itt semmi, sivár lett a táj,
Messze
elszállt sok-sok énekes
madár…
Hiányukat
érzem, egyre jobban fáj,
Vissza-visszanézek,
eltűnt már a nyár…
Várva-várom
jöjjön egy szép kikelet:
Talán
akkor majd a nap is rámnevet.
Éneküket,
hogyha újra hallhatom,
Akkor
visszatérek, régi otthonom…
Lengyel Jolán - 2006-04-21
Netrera Irodalmi Oldalnak
írt versem