Az én rétem


Mesél a tavasz, szerelmet vall,
álomkép villan a pillanatban.
Tündérszép pille elém libben,
amiben hittem, elvesztettem.
Erdőben járok a fák alatt,
apró virágok virítanak,
letépnék néhányat, de nem teszem,
hagyom, hadd éljenek a természetben.
Megyek tovább, egy rétre érek,
emlékek tűnnek a messzeségbe…
Szívembe szőtt szerelmed is,
már csak bennem él, az is hamis.
Eldobom gyöngykalárisát szavaidnak,
hazugságból szőtt szalagba fontad,
minden szépségét velem elhitetted,
cserébe szívem és lelkem eléd tettem.
Szétszakadt a gyöngysor -szerte a porba-
őszi lombhullás takarja már utam.
Új kikelet nem kél többé nekem,
örök, hideg szelek dúdolják énekem.


Lengyel Jolán - 2006-03-03