A Vándor karácsonya 
Dermesztő hideg van,
Fagyos szelek fújnak.
A Vándor eltévedt,
Keresi az utat.

Kezében fenyőág,
Viszi dédelgetve,
A karácsony ünnepét
Ő is elképzelte.

Leszállt a sűrű köd,
Amíg így lépked,
Lassú járásával
Ingoványba téved.

Alattomos mocsár,
Ami körötte van,
Nem tudja, hogyan fog
Kikerülni onnan.

Feltekint az égre,
Nem látja a napot,
Védett helyet keres,
Kutatásba fogott.

Esteledik lassan,
Félelme egyre nő,
Ereje is fogytán,
Kábultan álmot sző.

Távolban egy kicsi
Fényt vesz akkor észre:
Képzelete játszik-
-Az tárul eléje?

Boldogság járja át,
Betölti a szívét,
Bársonyos szeretet
Melengeti lelkét.

Kalács illatától
Összefut a nyála.
A téren feldíszítve
Áll a fenyőfája.