A férj gyászdala



Oly szép volt aznap a reggel,
nevetve kelt fel a Nap,
égszínkék szemedbe nézve
láttam meg csillagomat.

Kezed a kezembe tetted,
napokon, éveken át,
töretlen hittel melletted
éltünk át ezer csodát.


Beborult az ég felettem,
sötét van, nincs napsugár.
Elhunyt szemedből a csillag,
gyásznapok borulnak rám.

Kutatva, keresve járok,
nincsen már reménysugár;
kezem most üresen tárom:
a Semmiben Rád nem talál.

Refrén

Kutatva keresve járok,
nincsen már reménysugár;
kezem most üresen tárom:
a Semmiben Rád nem talál.

Lengyel Jolán - 2007-04-22