A férj gyászdala
Oly
szép volt aznap a reggel,
nevetve kelt fel a Nap,
égszínkék szemedbe nézve
láttam meg csillagomat.
Kezed a kezembe tetted,
napokon, éveken át,
töretlen hittel melletted
éltünk át ezer csodát.
Beborult az ég felettem,
sötét van, nincs napsugár.
Elhunyt szemedből a csillag,
gyásznapok borulnak rám.
Kutatva, keresve járok,
nincsen már reménysugár;
kezem most üresen tárom:
a Semmiben Rád nem talál.
Refrén
Kutatva keresve járok,
nincsen már reménysugár;
kezem most üresen tárom:
a Semmiben Rád nem talál.
Lengyel Jolán -
2007-04-22